Tenyésztôi szemmel a bírói felelôsségrôl,
a bírálatokról, a tenyésztésrôl!

Teljesen tisztában vagyok azzal, miszerint „aki szelet vet, vihart arat”. Már sok éve foglalkoztat a gondolat, hogy mint tenyésztô és kiállító olyan kényes témákról írjak amelyek, jellemzôen tükrözik a hazai kutyázást. Bizonyára lesznek olyan tenyésztô társak és bírók akik örömmel olvassák észrevételeinket, de olyanok is akik mélységesen megbántva érzik magukat, rettentô felháborodásukban,” hozzák formájukat” és jelentgetnek ide-oda. Mindezt felvállalva közzéteszem sok éves tapasztalatainkat, tehetem azért, mert nem az „eredménytelenek” oldaláról írok. Úgy érzem kennelünk eredményei tükrében jogosan állíthatom, sikeresek vagyunk. Sokakban biztos megfogalmazódik a kérdés akkor vajon miért „ széllel szemben…”

A válasz egyszerû, a minôségi kutyatenyésztés érdekében! Magunkról röviden: Tenyészetünk a Sil-West R kennel. West highland white terriereket, és Cesky terriereket tenyésztünk. Mind a két fajtában elértük a mestertenyésztôi címet. Kutyáink szépségükkel kivívták helyüket a magyar „tenyésztôi palettán”. Ma magyar országon érdemben cseh terrier tenyésztéssel csak, mi foglalkozunk. Nagy szerelem ez a fajta, schnauzeres múltunkból fakad. Jelenleg tizenegy kutya van belôle nálunk. Konkurencia hiányában nem „nyomulunk” velük a kiállításokon, mert úgy ítéljük meg nem érdem a vetélytársak nélküli cím gyûjtögetés. Bár sokakat ez nem tart vissza attól, hogy kölyök ajánló hirdetéseikben a konkurencia nélkül, vagy néhány egyed közül elért Európa, vagy Világgyôztes cím birtokában a tájékozatlanok számára égig magasztalják kutyáikat. Ez sajnos összes fajtánál fellelhetô. Szerencsére a cesky terrier nem lett sláger fajta. A kutyagyárosok, szaporításból élôk nem láttak benne „üzletet”, így nem is tették tönkre úgy mint a west highland white terriert, illetve több slágerfajtát.

Elérkeztem ahhoz a ponthoz amiért soraim íródtak. Mint 1997. év legeredményesebb westie tenyészete, az éves kiállítói pontverseny gyôztese 1997. legeredményesebb szuka és kan, klubgyôztes fiatal kan, felnôtt kan, tenyészpár gyôztes 1998. Genovai EU-kiállítás Champion oszt. II. hely, nyílt oszt. IV. hely, úgy érzem jogosan tudok véleményt alkotni errôl a mindig is darázsfészekként emlegetett fajtáról.

A kiállításokról:

Az utóbbi évekhez képest szemmel láthatóan visszaesett a CAC, CACIB kiállítások kiállítói száma. Ezt lehet tagadni, igazi magyarázatokat a tenyésztôk tudnak adni. Sokan lemorzsolódtak, mert belefáradtak a pártos bírálatokba, a nem megfelelô, sokszor szakmai szempontból felkészületlen, nem fajtaspecialista bíró által adott értékelésekbe. Tenyésztôi szemmel ez a legkártékonyabb, mert így olyan egyedeket futtattak be amelyek szigorú standard szemüvegen keresztül nézve nem hozzák a kívánt szintet. Sokszor ezzel háttérbe szorítva tenyésztési szempontból értékes példányokat.

A fásultságot még fokozza, hogy vannak tenyésztôk akik bármilyen minôségû kutyát vezetnek fel, vagy „rángatnak” végig a bírálati körben minden osztályban amelyben neveznek elhozzák a gyôztes címet. Csak olyan kiállításokra neveznek jól informáltságuk révén ahol biztos befutók. Így a kudarc, az igazi megmérettetés egy-egy véletlenül meghívott fajtaspecialista bíró által adott értékelés, – ki van zárva. A jól értesültek érdekes módon tudják mikor-kihez milyen osztályba kell nevezni. Természetesen rosszul értesült elmegy hagyja, hogy ostobának nézzék, dühöng hogy esetleges nem várt bíróváltoztatással már megint kilopták a zsebébôl a pénzt, a szervezôk akik természetesen „a bíró változtatás jogát” fent tartják maguknak.

A bírói listát ha megnézzük évrôl évre megtalálhatjuk azokat a „barátainkat”, akik nem fajtaspecialisták, mégis rendszeresen meghívott vendég bírók. Valószínûleg vagy, nem fogadják el mások a felkérést, vagy talán bizonyos érdekek kívánják meg így. Lapozzuk fel egyesületi havi lapunkat és nézzük meg a kiállítási beszámolókat, kik azok akik rendszeresen szerepelnek benne, élvezve a költségkímélô ingyen reklám elônyeit.

Recept – hogyan legyél sikeres: (életbôl ellesett ötletek alapján, ha esetleg néhányan magukra ismernek az biztos nem a véletlen mûve)

– „...ne feledd, hogy elfogyjanak a kutyakölykök, muszáj az elsô helyen végezni, ebbôl a szempontból nagyon fontosak a Budapesten rendezett nemzeti és nemzetközi kiállítások, mert tudod „Pestország vagyunk” ápold a kapcsolataid, fedeztesd szuka kutyádat az éppen nemzetközileg felkapott sok külföldi kiállításon bíráló szakembernél, ha van idôd és pénzed és sokszor jársz hozzá, elôbb-utóbb bejön és leesik egy-egy jó helyezés, cím. Ha elértél kutyáddal nemzetközi helyezést, biztos bérleted van az elsô helyhez, mert hazai bíró már nem vereti meg a kutyádat, hiába van a kutyádnál jobb, nem meri felvállalni ezt súlyos döntést. Arról már nem is beszélve hogy a panaszáradatot is szeretné elkerülni.

Némileg költségesebb, vegyél kutyát sikeres külföldi tenyésztôtôl, így már majdnem biztos a siker, mert a hazai bírók úgy vélik a nemzetközileg ismert és sztárolt tenyészetekbôl vásárolt egyedek, tenyészpároktól származó utódok rossz kutyák nem lehetnek. Bírálataikkal háttérbe szorítanak hazai tenyésztésû jobb adottságokkal rendelkezô kutyákat.

Alakíts ki baráti kapcsolatot némi segítséggel, próbálj a külföldi bíróhoz olyan közel kerülni, hogy itt tartózkodása alatt vendégül tudjad látni. Ha teheted még jobb ha ajándékozol neki egy kiskutyát is. Hidd el megtérülô befektetés.

Legyél erôszakos, ha nem tetszik az adott kiállítás bírálata jelentsd fel a bírót, elfogultságért, vagy bármi másért amivel rontani tudod az hírnevét. Elôbb-utóbb te is elérheted, hogy féljenek rossz helyre rangsorolni a kiállításokon.

Vegyél példát azoktól a neves kiállítóktól akik reklamálgatásaikkal feltartják és zavarják a bírálatot, kizökkentve a bírót a magabiztosságából. Ez is beszokott jönni, demonstrálva „nagyságodat”, ha esetleg nem tudná ki vagy és hová kell helyezzen.

Természetesen minden kenneledbôl származó kutyát te vezessed be a bírálati körbe, hogy véletlenül se tévedhessenek a bírálatot illetôen. Ha igyekszel, jól helyezkedsz, szukakutyáidat minden tüzelésnél bepároztatod, három-négy röpke év alatt eljuthatsz a tenyésztôi címek legmagasabb fokozatáig. Azután már csak arra kell hajtani, hogy ezt megtöbbszörözd.

A felkészítésrôl:

A szôrminôséggel ne foglalkozz, tenyésztési és kiállítási szempontból ma már lényegtelen! A hazai és a külföldi kozmetikai cégek gyártanak mindenféle kondicionáló, rögzítô habot, lakkot, stb. amit ha a kiállítás elôtt „felhordasz” a kutyusra elérheted, a „jó minôségû szôr” értékelést. A kutyus magassága sem probléma. Ma már egy 28 cm magasságú westie kisméretûnek számít, így esélye sincs jobb helyezésre.

Azért ne bízd el magad, minden bírónál nem mûködik a dolog, van aki a kutyát bírálja, csak sajnos Ôket ritkán foglalkoztatják, mert „nem hozzák a papírformát”.

Ma már eljutottunk arra a pontra, hogy olyan bírók is vannak akik jó szakember révén tevékenyen közremûködhetnének a szelektálásban, de az állandó támadások, feljelentések miatt nem vállalják a fajta bírálatát.

A tenyészszemlékrôl a tenyésztésrôl

– mint már említettem a westie elég gyorsan „divatkutya” lett hazánkban is. Sokan a haszonállatok tenyésztésrôl (Sertés, baromfi, stb.) áttértek a kevesebb munkát adó, kisebb takarmányozási költségekkel járó kutyagyártásra. Ezt a kedvezôtlen folyamatot serkentette a fôleg Olaszországba irányuló kutya export. A kis ráfordítással kitermelt profit és a kutya kölykök iránti igény robbanás szerû gyártást eredményezett, mérhetetlen károkat okozva a fajtának.

A törzskönyves kutyagyárak mellett, kialakult a „kihelyezett bértartók” tábora, melyeket zsebszerzôdésekkel neves tenyésztôk hoztak létre. Ezekrôl csak az nem tud aki nem akar. A helyi szervezeteknél megrendezett tenyészszemléken minôségen aluli súlyos hibákkal rendelkezô kutyáikra is megkapják a tenyészengedélyt. (alultáplált, harapáshibás, foghiányos, rossz pigmentációjú, gyenge szôrminôségû egyedek, stb.). Sajnálatos az, hogy a helyi szervezeteknek a fent maradásért szükségük van az említett kutyákat bemutató gazda pénzére és így olyan nagy a „rosta lika”, hogy minden kutya átesik rajta amelyik egyáltalán megjelenik.

Érdemes lenne kivesézni a jegyzôkönyveket, vajon a megjelentek közül hány kutya nem volt alkalmas a tenyésztésre. A helyi szervezetek pénzügyi helyzetét és a kutyatenyésztést válasszuk már végre szét!

Azokat akiket nem a nemesítés, hanem a megélhetés vezetett erre a pályára soha nem a minôség, hanem a darabszám motivál. A nagyszámok törvénye alapján természetes ilyen helyen is születhetnek kiemelkedô egyedek, de a történetnek nem errôl kell szólnia, hanem a megszállottságról az elhivatottságról, a tenyésztôi felelôsségrôl. Mert ez olyan nemes feladat mint azé a kertészé aki egyre tökéletesebb virág kialakításán fáradozik.

Dobolyi László