Élet a kiállításon túl

Egészség  vagy szépség?

Nyugat- és Észak-Európában megdöbbentő újsághírekkel szembesülhettek a kutyatulajdonosok a közelmúltban. Svédországban például a kutyatenyésztésért is felelős mezőgazdasági minisztérium közel 60 fajta megszüntetését fontolgatta, beleértve olyan ismert és kedvelt fajtákat is mint a cocker spániel, a basset hound, a csau-csau, a shar-pei és a pekingi. A magyar gyakorlattal ellentétben a felsorolt fajták nem túlzott vagy túlzottnak vélt harciasságuk miatt, tehát az emberek védelme végett kerültek fekete listára, éppen ellenkezőleg: saját érdekükben. Hogy miért? Bőrbántalmak, almafejűség, szülési nehézségek, ízületi rendellenességek, mozgásproblémák, nehéz légzés, és még oldalakon keresztül sorolhatnánk a kutyák életét megnehezítő, szinte fajtatipikus betegségeket és rendellenességeket.

Könnyű lenne feltenni azt a hangzatos kérdést, vajon hogyan jutottunk a farkastól a csivaváig? A probléma azonban nem ilyen egyszerű, s nem oldható meg bizonyos fajták betiltásával és ez nem is lehet cél. Márcsak azért sem, mert mi, emberek, bármikor képesek vagyunk újabbak kialakítására. Lehetőségeink szinte korlátlanok.

A kezdetek

A fajta mint fogalom általános meghatározása szerint egy kutyafajtát adott egyedek csoportjaként definiálhatunk, melyet az ember egy bizonyos cél érdekében (lásd standard), szabályozott szelekcióval, regisztrált generációkon keresztül tenyészt. A folyamat végén az adott fajtához tartozó egyedek bizonyos, más fajtáktól különböző tulajdonságokat birtokolnak, melyeket utódaik is örökölnek.

Az ősember ugyan még nem vezetett törzskönyvet, de már a farkas domesztikációja, mondhatni kutyává válása során a fent leírt tevékenységet folytatta azáltal, hogy az emberi közösségbe leginkább beilleszkedő egyedeket tartotta meg és szaporította. Az ember beavatkozásáról tanúskodnak azok a több ezer éves barlangrajzok is, melyek egyértelműen rövidszőrű kutyákat ábrázolnak. De elég csak az egyiptomi fáraók kutyáira gondolni, hogy lássuk, a farkasra jellemző külső milyen gyorsan megváltozott, helyesebben változtatta meg az ember. Valószínűleg már őseink is kedvelték a túlzásokat. Egy hatezer éves, Algíriában felfedezett barlangrajz egy olyan kutyát ábrázol, melynek farka többszörösen is hátára kunkorodik, akár egy kakaóscsiga.

Az ember évszázadokon keresztül szinte kizárólag felhasználhatóságuk, teljesítményük alapján szelektálta a kutyákat. Még a törpekutyáknak is volt feladatuk: elkapni a bolhákat úrnőjük ágyában. A XIX. század elején, elsősorban Angliában, fokozatosan a küllem vette át a főszerepet. A különböző kutyafajták küllemi sajátosságait meghatározva megszülettek a fajtaleírások, azaz a standardek. Általában egy adott kutya szolgált a fajtaleírás modelljeként. Kezdetben a fajtaleírások viszonylag szabad mozgásteret kínáltak a bíróknak, előfordult, hogy ugyanazon kutya egy kiállításon két különböző fajta képviselőjeként is győzni tudott. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, sőt számtalan esetben a tipikus fajtajegyek túlzott kihangsúlyozása vált általános gyakorlattá. Bár ma már elképzelhetetlen, mondjuk egy angol staffordshire bullterriert egy amerikai staffordshire terrierrel összetéveszteni, azért a látszólag igen pontos és részletes standardek valójában napjainkban is viszonylag sok értelmezési lehetőséget kínálnak. Gondoljunk csak az ún. angol, amerikai, ausztrál, kontinentális stb. típusra! Vagy csak arra, kennelenként is szembetűnő lehet az eltérés egyazon fajtában. Évekkel ezelőtt, mikor még létezett só-bors színű közép pinscher, a Jean Pfister kennelből származó kutyák mindegyikének volt egy kerek fekete folt a csánkizülete felett. Ez volt a ,,pfisterek’’, ahogy a kennelből származó kutyákat nevezték, jellegzetes ismertetőjele.

és ez a vég???

Emlékezetes, mikor egy bulldog-tenyésztő érdeklődésemre többek között azt válaszolta levelében, hogy az angol bulldog ",állandó orvosi felügyeletet igényel"’. Nyugat-Európában a kutyatenyésztés kedvelt témája a bulvársajtónak. Cikkeiket előszeretettel illusztrálják tangóharmónikaszerű, gyakorlatilag vak shar-peiek, bőrbetegségektől szenvedő meztelen kutyák vagy vörös, gyulladt szemű basset houndok képeivel.

A shar-pei esetében szerencsére már valamelyest változott a helyzet, kerülendő a túl sok bőrredő, mely nemcsak a bőrbetegségek melegágya, hanem a szemre csúszva vakká teszi az állatot, s csupán többszörös műtétek segítségével, a túlzott bőrredő kimetszésével javítható valamelyest a helyzet.

A csau-csaunál hasonló gondokat okozott a standard arckifejezésre vonatkozó része. Ezek szerint a csau-csau legyen ,,scowl’’, azaz komoly, szigorú. E jellemző túlzott hangsúlyozásának köszönhetően a csau-csauk fejbőre gyakran a szembe lógott, vagy a mélyen ülő szemek entrópiumhoz vezettek. A jelenlegi standardben már szerepel, hogy a mogorva arckifejezést semmiképpen sem szabad laza, gyűrött fejbőrrel elérni.

A jövő

Kritizálandók tehát a kutyatenyésztésben napjainkban tapasztalható, a kutya egészségére káros túlkapások. Akár egyes kutyafajtákat is fejlődési rendellenességnek lehetne tekinteni. E fajták az eredményei annak a több generáción keresztül vitt rosszul értelmezett tenyésztői célnak, a szépségideál rossz felfogásának, amelyek helyenként a fajtaspecifikus tulajdonságok eltúlzásához vezettek. Bár ezen tulajdonságok sokszor valóban szerepelnek a standardban, eredetileg bizonyosan nem így képzelték el.

Közös munkával tisztázniuk kell a tenyésztőknek és bíráknak a prioritásokat, és a fajták érdekében egyeztetniük kell. Tiszteletben kell tartani a standard hagyományait, a fajtagazda országok szuverenitását, ami ugyanakkor nem jelentheti azt, hogy az újabb kutatási eredményekhez és az állatvédelem követelményeihez ne lehetne hozzáigazítani.
A standard egy bizonyos kutyafajta ideális képét írja le, de az ideális kutya egyúttal szép és egészséges is.

Az idézett és közeljövőben megjelenő, agrár-felsőoktatás számára készülő tan- és szakkönyv címe: A kutya tenyésztése és egészségvédelme (szerkesztő és szerző: Zöldág L., társszerzők: Fekete S., Hegedűs M., Janza F., J-né Pórfy T. és Visnyei L.) A neves kinológusok által írt szakkönyv a kutyatenyésztés és tartás számos problematikájával foglalkozik, így többek között: a kutya háziasításával, genetikájával, tenyésztésével, viselkedésével, szaporodásbiológiájával, egészségével, öröklött és szerzett betegségeivel, az egészséges és a beteg kutya szakszerű táplálásával és nem utolsó sorban a nagy társadalmi eseménynek számító, látványos kiállításával.

Forrás: www.kutya.hu